Sose akart nagy dolgokat. Nem gondolta magát szépnek, sem csúnyának…. csak olyan pont átlagosnak. Sose akarta megváltani a világot… tulajdonképpen… nem tudta mit akar.
Nem voltak elvárásai. Nagyok főleg nem. Először csupán annyi, hogy megtanuljon járni és beszélni. Mert annyira ezt akarta mindenki, mert ő is ezt akarta. Egyik lábát a másik után és a szavak is lassan mondatokká lettek.

Nem tudta, hogy ez mindennek a kezdete. Hogy a lába, ahogy az izmok erőt vesznek magukon, ahogy a teste, mint egy gépezet, mint egy összefüggő rendszer lesz az első elvárás. Nem tudta, hogy a lépések haladáshoz vezetnek. A rendszer részévé vált. Nem tudta, hogy minden megtett lépés következményekkel jár. Nem tudta, hogy a haladással utat választhat magának. Ő csak lépegetett, tipegett és topogott előre, mert akkor ez volt a feladata.

S jöttek a szavak. Egy újabb rendszer, egy megfoghatatlan labirintus, egy leírhatatlan érzés. Evidenssé vált a beszéd, mely akkor még csak az elvárások alsó lépcsőfokát méregették. De hát hogy is gondolhatta volna ő, hogy a szó valósággá válik? Nem tudta még, hogy a beszéd nem csak hangokból áll, hanem egy közlésre alkalmas fegyverré alakul. Hogy amit kimondunk, azzal a nyugodt érzést is dühödtté festhetjük, hogy a szerető szívet is késként karcolgathatjuk… Nem tudta, mert nem mondta el neki senki, mert más sem képes felfogni, csak beszélni, hogy azzal kétséget tud kelteni, haragot tud szítani, hogy azzal meg tud változtatni bármit.

Nem tudta, hogy az ember nem tudja irányítani a lépéseit és felelősséggel szőni a hangokból a szavakat. Nem tudta, hogy az ember előbb cselekszik, aztán gondolkodik. 

Sose akart nagy dolgokat, mégis elvárták tőle. Elvárták, hogy beszéljen, majd hogy csendben legyen. Elvárták, hogy tegyen s lépjen, s utána, hogy ne siessen. Elvárták, hogy tanuljon. Elvárták, hogy a legtökéletesebb legyen. Elvárták, hogy szeressen és hogy ha kell, lehessen rá számtani. Elvárták, hogy segítsen. Elvárták, hogy megfeleljen az elvárásoknak. S akik elvárták, mind mást vártak el.

Sose akart nagy dolgokat, csupán megfelelni.

S felfedezett valamit. Hogy a szavakra mindig szó jön vissza, így inkább nem beszélt. Hogy a tetteknek következménye van, így inkább nem cselekedett. Nem maradt más eszköze, csak a döntés.

A döntés lett a megoldás. Az ember megoldása.
Lépni bárki tud, de haladni csak döntéssel lehet. Beszélni bárki tud, de hogy mit mondunk, csupán döntéssel teszi az embert emberré. Élővé és nem csak létezővé.

Sose akart nagy dolgokat, mégis dönteni kellett. Sose akart nagy dolgokat, mégis a haladást választotta. Sose akart nagy dolgokat, csupán élni. Emberhez méltóan. Őszintén.

S ez lett az ő döntése, az elvárók szerint pedig hibája. Hogy tettel segíteni, hogy érintéssel szeretni, hogy szóval bíztatni. Hogy minden mást elengedni. Hogy élni. Hogy nem csak nézni, hanem látni. Hogy őszintének lenni játszma helyett. Hogy megpróbálni a lehetetlent: embernek lenni.