Elengedni vagy megtartani. Tenni vagy pihenni. Érdekelni vagy unni.
Értékelni vagy eldobni.
Egy elfáradt pillanatban átgondolni, vagy hajtani és menni, hogy egy másodpercre se kelljen törődni vagy választani. Érezni vagy elnyomni ezt. Visszanézni vagy előre, valahova amit még nem is látsz. Hinni vagy bízni. Erőltetni vagy elengedni.

S talán soha nem érezted, hogy választanod kell, s talán soha nem is kérte tőled senki, vagy csak egyszerűen meg sem hallod, s igazából úgy esik mindig a döntés, hogy azt meg sem teszed, mert gondolkodni fáj. Egy előre programozott életet tartalom nélkül végigvinni, ahogy a fogaskerék is kapaszkodik, s nem hibázik, nem gurul vissza, mert pontos tervezés munkája… mint az ember… az ész, vagy ahogy a szíved ver, az erek lüktetése, mind érted van. Hibátlan kivitelezés vagy, de nem örök darab. Javítható, de nem véglegesen.

S talán soha nem érezted, hogy választanod kell, de mikor már nem volt erre lehetőséged, összeestél. A fogaskerék dolgozott, miközben a lelked valahol elveszett egy olyan furcsa és átkozott ködben, ami alattomos módon kúszott feléd s észrevétlen vakultál meg, rájöttél, hogy néztél és nem láttál soha igazán, s most látni szeretnél, de ez már nem a Te lehetőséged egyike.

S talán soha nem érezted, hogy választanod kell, de most érzed, hogy kellett volna.
Megtartani, és nem elengedni, mert az a könnyebb. Tenni érdemben, és nem csak eszetlen hajtásba burkolózni. Érdekelni s nem unottnak álcázni életed… és értékelni… igazán mindent értékelni. Érezni minden porcikáddal és nem elnyomni. Előre nézni s nem vissza, hogy a már megszokott, megszeretett lejárt utadon vesződj, mint ki már csak pár lépést bír vagy kinek már elfogyott a talaj a lába alól. Hinni és nem csak bízni. Hinni a lelkeddel, az eszeddel, hinni magadban igazán. S ha már úgy érzed nem megy és nem bírod és nem épít Téged vagy csak simán nem érzed, hogy magadnak nem való… akkor erősnek lenni s elengedni, nem erőltetni.

Mert talán mindig is érezted, hogy választanod kell.