Kedves Idő!

Azzal a kéréssel fordulok hozzád, hogy amennyiben módod van rá, kérlek, beszélgessünk.

Mint tudod, én ember vagyok. Ugyanolyan mint a többi. Sokat hibázok, de Isten bizony, én szeretem ezt az egészet. Gondolatok, tettek, cselekedetek, célhajhászás és… reménykedés. Én szeretem ezt. Tanulok, s egyre inkább rájövök, hogy mennyit kellene még tanulnom, hogy végeláthatatlan, mit magamnak szeretnék tudni. Annyi mindent akarok még… Érezni vágyom, átélni, habzsolni és dőzsölni, dicshimnuszt zengeni, tévedni és abból tanulni, sírni és nevetni, haragudni s aztán megbocsájtani… Legelső sorban magamnak.  Annyira szeretnék élni!
Azonban… kedves Idő… Mégsem akarok rohanni. Élvezni akarom a pillanatot, de Te mindig csak szaladsz. Kérlek mondd el, tettem bármi rosszat? Beszélgessünk. Adj magadból. Meg akarlak ismerni, meg akarlak szeretni, s azt akarom, hogy Te légy a mindenem. Te adtál nekem múltat, s benned élem a jövőm. De sose látlak. A jelen mintha nem lenne.
Kedves Idő, miért adsz annyi mindent, ha ezeket sorban veszed el? A hangok, az illatok, a gesztusok, mind halványabban élnek bennem, s hiányérzet fog el rémülettel társítva, ha már nem tudok emlékezni. A ráncokat az ember arcára úgy firkálod, mint ahogy a gyermek a kifestőt színezi. Elveszed s megváltoztatsz mindent. Mássá lesz az ember miattad.
Válaszolj kedves Idő! Miért teszed?

Tisztelettel:
 Az ember.

Kedves Ember!
Természetesen, beszélgethetünk! Leveled egy célt tévesztett üzenet. Én ugyanis nem a Pillanat vagyok. Én itt vagyok Neked, de sose fordítottál rám figyelmet, pedig ugyanúgy rászorulok én is, mint Te. Én nem rohanok, csupán Te nem veszel észre. Én itt vagyok Neked, segítek rajtad. Én szeretlek, élvezlek.
Kedves Ember, én Veled vagyok, mikor a Pillanat elhagy, és megsebez… én azt  Neked begyógyítom… De ha a heget nem hagyod gyógyulni, nem tudok már segíteni. Pedig próbálkozok…  De annyi sebet ejtesz magadon, hogy ehhez én kevés vagyok. Vigyázz magadra, kérlek!
Kedves ember, a másik amire kérlek, hogy ne csak nézz, hanem láss is. Így majd engem is észreveszel. Ott vagyok minden gondolatodban. Ha tervezel, az miattam lehetséges. Ha reménykedsz az azért van, mert ott vagyok Neked. Ha emlékezni szeretnél eléd tárom, mit rám bíztál. De ha már úgy érzed, fakul a múlt, ne hibáztass. Futsz az elől, mi megtörtént, s már csak kínzó mivoltod késztet, hogy néha hátranézz. Mert félsz…  Légy erős s emlékezz többször, akár minden nap reggelén. Idézd fel, mi kedves Neked, még ha fáj is, s meglátod: nem lesznek elmosódott vonalak.
Kedves Ember… sokszor nem veszel észre. Néha eszedbe jutok, s felhánytorgatod, hogy menyire gyorsan szaladok… De ha elfutsz a saját életed elől, nem tudlak utolérni. Lassíts. Ez majd segít megérteni, hogy miért fontos a változás. Nem tudsz érdemben létezni, ha nem leszel más. Ugyanaz nem maradhatsz. Sem az arcod, sem a lelked. De mindig lehetsz jobb és mindig érezheted jól magad. Csak figyelj néha rám is, én majd segítek. Segítek elfogni Neked a Pillanatot, segítek megélni és nem túlélni az életet. Segítek, hogy a változás ne történjen, hanem Te vidd véghez.
Viszont ehhez Neked is segítened kell. Figyelj rám többet, mert Nélküled csupán elmúlok Veled együtt.

Tisztelettel:
Az Idő.