Hogyasajátvilágom
Tengerfényben úszó káprázat világ, Szivárvány szirmaiban feléd nyíló, ékes virág. Végtelennek szánt idő, mely nem telik el, soha már, Semmióceánba szálló, szabad madár. Saját világom képzeltem így magamnak egy életre, De hogy itt vagyok, mint por a sivatagban, egy véletlen. Célnak vélt küzdelem egy…
More:
Szólj hozzá!